"Naivitás azonban azt gondolni, hogy a jelenlegi intézményi keretek közt ezen szervezetekben lehetne jelentős változást elérni. A problémának ezen része nem az LMBTQ-aktivizmus sajátossága, sokkal inkább a civilnek nevezett szféráé, ahogy például a nőjogi törekvések kapcsán írtam erről az ún. civil szervezetek és az akadémiai tudástermelés vonatkozásában is.

A civil szféra alapkérdéseinek fontos hátterét adja, hogy a különböző csoportok és ügyek („LMBTQ”, nők, etnikumok, különböző egészségügyi problémákkal élők stb.) nevében tevékenykedő aktivizmus mai formájában nem az égből szállt alá isteni kinyilatkoztatásként. Ami a melegek és leszbikusok történelmi mozgalmait illeti, a ma ismert LMBTQ-identitáspolitikától alapjaiban különböző felszabadító mozgalmak homlokegyenest különböző célokért, homlokegyenest különböző elvek és elképzelések mentén küzdöttek. Az angolszász meleg felszabadító törekvések és leszbikus feminizmus például az 1970-es és ’80-as években nem a veleszületett identitás és az azonos jogokért küzdő kisebbségek eszmei keretében képzelték el az emancipációt. E hagyományok mai képviselői nem meglepő módon elutasítják az LMBTQ-aktivizmus alapfeltevéseit és törekvéseit. Ennek is intő jelnek kellene lennie, hogy a kérdéskört nem lehet toleránsok és fóbiás gyűlölködők szembenállására redukálni."

A teljes írás olvasható az ÖT-ön és az Indexen.