A Tilos Rádió 2017. szeptember 13-i Zártkörű lányok című műsorában a németországi társadalmi nemek tudományával (gender studies), queer elmélettel illetve aktivizmussal kapcsolatos vitákról volt szó. Feró Dalma vendégei Gregor Anikó, szociológus, az ELTE adjunktusa, és Kováts Eszter, politológus, az ELTE-n PhD-hallgató, a Friedrich-Ebert-Stiftung budapesti irodájának munkatársa voltak. Az alábbiakban az interjú rövidített, szerkesztett változatát közöljük. Az interjú meghallgatható itt.

GA: A társadalmi nem fogalmát nagyon sokféleképpen definiálják és közelítik meg. Egyfelől eltérő fogalmakat alkalmaznak az eltérő tudományterületek – de időben is sokat változtak a megközelítések, például a posztmodern fordulat hatására. Szociológiai nézőpontból a társadalmi nem fogalma kulturálisan illetve társadalmilag létrehozott, a nemekhez rendelt előírásokat, normákat jelenti, és az ezekre épülő egyenlőtlenségeket férfiak és nők között, azaz egyenlőtlen nemi viszonyokat, illetve azokat a gyakorlatokat, interakciókat, amelyeken keresztül ezek az egyenlőtlenségek létrejönnek. Tehát ez a szemlélet meglehetősen strukturálisan, rendszerben, viszonylatokban (melyek többnyire egyenlőtlenséget rajzolnak ki) gondolkozik a társadalmi nemekről és a társadalmi nemek fogalmáról. Ehhez képest vannak olyan posztmodern irányzatok, amelyek megpróbálják dekonstruálni, lebontani ezeket a fogalmakat – és némiképp relativizálják is őket azzal, amikor például azt mondják, hogy a biológiai nem is egy társadalmi konstrukció. Az elsőként említett strukturalista elméleteknek, illetve a konstrukcionalista elméleteknek van egy nagyon erős hagyománya a szociológián belül, viszont azt gondolom – olvasva a klasszikus szövegeket –, hogy ezzel kapcsolatban nagyon alapvető félreértés, amikor az hangzik el, hogy a nem egy konstrukció. Mert bár valóban arról van szó, hogy a nemek megnevezésére és a nemekre kulturális és társadalmi jelentések rakódnak rá, de attól még ezeknek anyagi, materiális és más egyéb értelemben nagyon kemény alapjai vannak. Az, ahogyan a társadalom reagál az adott egyénre, amilyen elvárásokat megfogalmaz vele kapcsolatban, az részben az ő testére és biológiai nemére adott reakció és válasz. Mindezt nem lehet felülírni azzal, hogy azt állítjuk, hogy nincsenek nemek, vagy azt, hogy kiléphetünk ebből a struktúrából azzal, hogy akármilyen neműként identifikáljuk magunkat. Félreértés azt feltételezni, hogy ki lehet iratkozni a társadalomból.

KE: Az is nagyon megnehezíti az egészet, hogy amikor a jobboldal a gender fogalmát támadja (és ez korántsem csupán magyar jelenség), akkor nagyon sok minden összemosódik. A „progresszív” oldal épp azért tudja olyan könnyen lerázni magáról ezt a kritikát, mert a „gender” eredeti fogalma nagyon hasznos. Hogy leírhassuk azt, hogy abból, hogy nőnek születtem, nem következik, hogy sötétedés után ne mehessek futni – ez nem valamifajta szükségszerűség; nem a nemi szerveimből következik. És hogy nincsen mosogatás-gén sem – néha jól jönne, de nincs. A jobboldal „gender” elleni támadásaiban jellemzően összemosódik a nemi szerepek tematizálása mindazzal, amit mi is bírálunk ebben a típusú német és angolszász aktivizmusban. A jobboldali kritikusok gyakran azt is mondják, hogy ha már egyáltalán beszélünk társadalmi nemi szerepekről, azzal megtesszük az első lépést abba az irányba, hogy felszámoljuk a biológiai nemeket. Hiába mondom, hogy eszem ágában sincsen, nem vagyok hülye, nem fogom azt mondani, hogy ne lenne olyan, hogy férfi meg nő, ha egyszer valóban vannak olyanok, akik ezt mondják, és velük vagyok egy dobozba betéve.

FD: Itt, Magyarországon ezekről a kérdésekről magukat rendszerkritikusként meghatározók vitatkoztak olyanokkal, akiket leginkább liberálisnak neveznék. Nálunk tehát ezeknek a jelenségeknek a strukturalista, baloldali kritikája jelent meg, ami az okokat is elemezni igyekszik, és ami az említett jelenségeket a baloldali elképzeléseket eltérítő és a neoliberalizmus kulturális logikájába beolvasztó tendenciának tartja. Nekem az a problémám az általad említett liberális kritikával, ami szerintem az USÁ-ban elég gyakran összecsúszik a neokon kritikával, hogy az okokat nem vizsgálja, csak azt mondja, hogy szólásszabadság, mindenki mondjon, amit akar – de hogy milyen folyamatok miért és hogyan termelik ki ezeket a problémákat, ezeket az ijesztő jelenségeket az aktivizmusban, arról egyáltalán nem tud semmit mondani.

Az interjú szerkesztett változata megjelent az Üvegplafon blogon, a teljes interjú itt olvasható:
https://uvegplafon.blog.hu/2017/10/05/a_genderforradalmat_felfaljak_sajat_gyermekei