Absztrakt
Autoetnográfiánkban személyes tapasztalataink és a vonatkozó szakirodalom dialektikája alapján vizsgáljuk a magyarországi nyilvánosságban zajló hegemóniaküzdelem egyes aspektusait. Egyéni, de összefüggő személyes elbeszélésünket tesszük adattá és vonunk le belőlük induktív, a módszernek megfelelően limitált következtetéseket. Fő fókuszunk, hogy milyen aktorok milyen terepeken és milyen kapcsolatrendszereken keresztül, valamint milyen mechanizmusok működtetésével játszanak fontos szerepet a hegemóniaküzdelemben az általunk megismert „progresszív” oldalon. Leírjuk többek közt azokat a mechanizmusokat, amelyekkel a progresszív aktorok a kettős hegemónia logikáját megkérdőjelező nyilvános megszólalásokat semlegesítik,
transzformálják, saját hegemón diskurzusuk logikájába integrálják vagy elhallgattatják, ezzel helyreállítják a moralizáláson (jó progresszívek vs. gonosz elmaradottak) alapuló rendet. A terepen kialakuló konfliktusok mentén reflektálunk a progresszív szereplők közti kapcsolatokra és az őket összekötő habitusmintázatokra, valamint a különböző (politikai, művészeti, tudományos) mezők közti kapcsolatokra, a politikai mező logikájának más mezőkre történő kiterjesztésére. Történetünk elején nőként (feministaként) foglalkoztunk modernitáskritikával és liberalizmuskritikával, azonban a történet végére magyarként, kelet-európaiként jutottunk arra, hogy a létező magyarországi feminizmus a modernista mítoszok replikátora és egyúttal a (kulturális) imperializmus eszköze.

Kulcsszavak: autoetnográfia, hegemóniaküzdelem, feminizmus, baloldal, NGO, kultúra, tudomány, mezők, vámpírkastély, mobbing, cancel culture, no-platforming, öncenzúra, taktikus média

Abstract
Our autoethnography, based on the dialectic of our personal experiences and the relevant literature, examines certain aspects of the hegemonic struggles taking place in the Hungarian public sphere. We use our respective but interconnected personal narratives as data to draw inductive conclusions within the limitations of the method. Our analysis is focused on actors who play an important role on the “progressive” side of hegemonic struggles, and we examine the fields, systems of relationships and mechanisms by which they exert an influence. We describe the mechanisms through which progressive actors neutralize, transform, integrate, or silence public discourses that question the logic of dual hegemony, through which they restore the underlying moral order of good progressivism vs. evil backwardness. Following the emerging conflicts, we reflect on the relationships between progressive actors, the habitus patterns that connect them, the relationships between allegedly separate (political, artistic, scientific) fields, as well as on the extension of the logic of the political field to other fields. At the beginning of our story, we critiqued modernity and liberalism as women (through feminist theory), but by the end of the story, we realized as Hungarians and as Eastern Europeans that the actually existing Hungarian feminism is a replicator of modernist myths and a tool of (cultural) imperialism.

Keywords: autoethnography, hegemonic struggles, feminism, left politics, NGO, culture, science, field studies, vampire castle, mobbing, cancel culture, no-platforming, self-censorship, tactical media

A teljes autoetnográfia az alábbi webhelyeken olvasható:

researchgate
academia.edu
a folyóirat honlapján

Barbara Kruger: Your body is a battleground; Feró Dalma: Gender is a war weapon