Sophie Labelle kanadai képregényíró tíz lapból álló kiállításának adott helyet az Anker’t február 21. és március 5. között az LMBT Történeti Hónap keretében. Február 28-án az alkotó Serious Trans Vibes Tour néven meghirdetett körútján Budapestre érkezett a kissé megkésve megrendezett kiállításmegnyitóra és beszélgetésre, amit Mérő Vera, a rendezvényt szervező Amnesty International kampánykoordinátora vezetett.

Hogyan helyes a transz emberekkel bánni? – kérdezte a beszélgetés moderátora. „Gondoljatok a múltra – hangzott a válasz –, tekintsetek eleitekre, akik bennünket, transzokat isteni lényekként tiszteltek és ünnepeltek.” „Sajnos már nincs a mi nagyságunkat hirdető templomunk” – kacsintott tréfálkozva átlelkesült közönségére, de azt már komolyan mondta, hogy a transz embereket nem elég pusztán tolerálni: őket ünnepelni kell.

És mégis, a művész támadások kereszttüzében él: „Itt tülekednek a gyűlöletteli tömegek az ajtóm előtt!” De aztán megtudtuk: nem a maguk tényleges valójában, hanem internetes trollok formájában. Mérő Vera ezeket az on­line zaklatókat nagyvonalúan egybemosta a feministákkal, közülük is az ún. TERF-ekkel. (A TERF angol betűszó – trans exclusionary radical feminist –, a transzmozgalomtól eltérő módon gondolkodó nők megbélyegzésére, becsmérlésére szolgál.) Miután elpanaszolta, hogy szerinte nálunk is többségben vannak a TERF-ek, Mérő a fejlett Nyugatról érkezett Labelle-hez fordult tanácsért: „Nálad a bölcsek köve! Mit lehet tenni ennek a szarnak (sic!) a visszaszorítása érdekében?” Labelle válasz gyanánt a jelenlévők hálás kacajától kísérve kijelentette: ő egyszerűen transz-exkluzív-radikális-faszfejeknek nevezi az efféléket. Hozzátette, hogy csak a transzfób, kirekesztő ultraradikálisok gondolják úgy, hogy az ember ritka kivételtől eltekintve hím- vagy nőneműnek születik, és hogy ez a tény tény marad, akárminek érzi, hiszi, vallja is magát az egyén.

Tágabb kérdéseket is felvet a transzneműség politikai dogmává szilárdulása. Pár hete csak, hogy a Budapest Pride előbb nagy tisztelettel meghívta, majd rögtön le is mondta Kiss Noémi írót, aki az idei fesztiválon megnyitóbeszédet tartott volna. Az történt ugyanis, hogy Kiss a New York-i divathéten szereplő, transzvesztita előadóművésznek öltöztetett 10 éves kisfiú esetére és Labelle kiállí­tására utalva privát Facebook-posztban szólalt fel az ellen, hogy felnőttek gyerekeket használnak saját céljaikra. Tény: a gyerekek szexualizálása egyre riasztóbb méreteket ölt. Ez az eset azért különösen veszélyes mégis, mert liberális körökben sokan az LMBT emberek ügyét előmozdító pozitív és progresszív fejleményként tálalták a kisfiú vásári mutat­vánnyá alakítását. Bezzeg, amikor tavaly a pedofíliarelativizáló és nőgyűlölő tartalmakat közlő Alok Vaid-Menon szereplését kellett volna széles körű tiltakozás hatására lemondani, a Budapest Pride nem bizonyult ilyen buzgónak.

A Kiss Noémit ért támadásokra válaszul Radics Viktória író levelet tett közzé. „Megszentségtelenítésnek gondolom azt, amit a gyerekek transzosításával és a nemiségükbe való beavatkozással csinálnak egyesek. Valóban instrumentalizálják őket”, minthogy az ún. liberalizmust, amely nem gondolkodik el a saját föltevésein, „a menedzsmentek tolják és a nagy profitot hozó divatok szelei fújják”.

A transzpolitika bármely elemét kritizálók elleni szankciók és támadások nemzetközi trendbe illeszkednek, és Magyarországon sem most látunk ilyet először. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában különösen elterjedt, hogy az egyet nem értőket gyűlölködőnek, sőt nácinak állítják be, előadásaikat erre hivatkozva megakadályozzák. Egyre gyakoribb, hogy kutatókat, neves újságírókat, egyetemi oktatókat hurcolnak meg, illetve kutatásokat akadályoznak meg (például a nemváltás utólagos megbánásának jelenségéről).

Pusztán az új ügyekkel gyakran együtt járó túlkapásokról lenne szó? Korántsem. A transzpolitika a testi valójukkal kibékülni nem tudó emberek nevében épp ennek a szenvedésnek az okait (például a szexuális erőszakot, a nemi sztereotípiák szorítását vagy az elfojtott homoszexualitást) kívánja elfedni, tabusítani. És nem csupán azért küzd, hogy a transzneműeket ne érje diszkrimináció és erőszak, hogy ők is egyenlő jogokat élvezhessenek, hanem egyenesen a biológiai nem létezését, az anyagi valóságot tagadja le és teszi kimondhatatlanná.

Betlen Anna és Feró Dalma: Isten az Anker’tben. Transzpolitika képregényben
Megjelent a Magyar Narancs 2018/11 (03.14.) számában.
A teljes írás itt olvasható:
http://magyarnarancs.hu/publicisztika/isten-az-ankertben-109869

Részlet Labelle egyik kisgyerekeknek szánt könyvéből (Fotó: FD)

A kiállításmegnyitó egyik látogatója. Nem tudtuk meg, hogy furry vagy transzállat lehetett-e. (Fotó: FD)