Transzneművé kezelt gyerekek (Magyar Nemzet)

Nagy visszhangot váltott ki a nemzetközi sajtóban, hogy a National Geographic nyilvánosságra hozta januári számának egyik borítóját, amin egy 9 éves „transznemű” gyerek kap helyet. A „genderforradalomnak” szentelt, a magyar kiadásban az „Újragondolt nemek” címet viselő szám azt sugallja, hogy nemcsak az forradalmasítja a nemekről alkotott elképzeléseinket, hogy a biológiai nem valóságát letagadjuk, hanem az is, hogy ezzel összhangban a gyerekek visszafordíthatatlan hatású hormonkezelését progressziónak tartjuk. A különszám számos kérdést vet fel, ezek közül az egyik legsúlyosabb, hogy bármiféle egalitárius forradalmisággal vagy a tudomány eredményeivel összeegyeztethető-e a „transzgyerek” trend.

A transzneműmozgalom azt állítja, hogy van egy velünkszületett, társadalmi hatásoktól független nemi identitásunk. Ehhez képest a kutatások egybehangzóan azt mutatják, hogy a „nemi diszfóriás”, azaz biológiai nemükkel kapcsolatban idegenségérzetet tapasztaló gyerekek túlnyomó része kinövi ezt az állapotot. Azonban a terjedőben lévő nyugati trend az, hogy ezeket a gyerekeket genderklinikákra utalják. Az Egyesült Királyságban például ugrásszerűen megnőtt a genderklinikákra utalt gyerekek száma, 6 év alatt több mint 930%-kal. A szakemberek egyre gyakrabban engednek a transzpolitika nyomásának ahelyett, hogy a diszfória okai után kutatnának. Ráadásul egyre fiatalabb gyerekeket, 3-4 éveseket is beutalnak a genderklinikákra transzneműség gyanújával: olyan korúakat, akiknek még nincsenek meg a kognitív képességeik, hogy megértsék, mit jelent a biológiai nem. Megerősíteni egy gyereket állítólagos „nemi identitásában” felesleges és visszafordíthatatlan beavatkozásokhoz vezethet, miközben jó eséllyel boldogan kinőtte volna a diszfóriát.

A médiának és az LMBT-mozgalomnak komoly szerepe van mindebben. A transznemű narratíva terjedésének következtében nem egyedülálló példa Angliában az, hogy a szülőket arra szólítják fel, támogassák négyéves gyereküket nemi identitása kiválasztásában. Szintén Angliában idén fogják kiküldeni az iskolákba azt a kézikönyvet, amely többek közt egy pubertásblokkolót szedő fiktív tizenkét éves gyerek történetét is bemutatja, és arra tanítja a szülőket, tanárokat és diákokat, hogy ne hívják a fiúkat fiúknak és a lányokat lányoknak, mert az nem fair a transzneműekkel szemben. Ennek köszönhetően egyre nagyobb a korosztályi nyomás a gyerekeken és a transzfóbiavád veszélye a szülők esetében.

A transzgyerektrendnek vannak kritikusai, és nemcsak a jobb-, hanem a baloldalon is, többek közt szülők és szakemberek. Ezek a hangok azonban ritkán jelennek meg a mainstream „progresszív” médiában. Nem véletlenül: a transz-identitáspolitika a neoliberális individualizmus legtisztább megtestesítője. A transzneműségre, ahogy más társadalmi problémákra, a tolerancia kategorikus imperatívusza a liberalizmus válasza, és az előítéletesség és gyűlölködés vádjával hiteltelenít mindenkit, aki a probléma eredetét vizsgálni szeretné. Pedig a gyerekeknek nem érdekük, hogy belehajszolják őket a transzneműségbe, aztán hagyják, hogy visszafordíthatatlanul megcsonkítsák magukat. A National Geographic által képviselt irányvonal valóban felforgatja a nemekről alkotott elképzeléseinket, de rossz irányba. Az ismeretterjesztő magazin által is propagált ideológia gyerekek és felnőttek jóllétével játszik egy hamis progresszivitás nevében: amit képvisel, az nem baloldali egalitárius forradalom, hanem az emberi életeket egy ideológia kedvéért semmibe vevő ellenforradalom.